Közeleg a május :)

Sziasztok! :) Nagy szeretettel köszöntök minden kedves Olvasót, illetve azokat is, akik még csak most kapcsolódnak be a blog olvasásába. Bár igaz, nekik van egy kis pótolnivalójuk, ami az írásokat illeti, de mindenképpen ajánlom, hogy "lapozzatok bele", ha van egy kis időtök, hátha motivációt és erőt merítetek belőle. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a blog azért jött létre, hogy dokumentáljam a fogyásomat és Ti is nyomon tudjátok követni, éppen hol tartok, de e mellett igyekszem jó tanácsokkal is szolgálni, már amennyire tőlem telik. Az biztos, hogy Nélkületek nem tartana 1200-as nézettségnél az oldal és talán én sem írtam volna már 62 bejegyzést. Mindannyitoknak szeretném megköszönni, hogy mellettem álltatok és támogattatok azzal, hogy elolvastátok a bejegyzéseimet és pozitív visszajelzést kaptam Tőletek. Ez hatalmas motivációt és energiát adott a kitartásban. De elsősorban mindig az egyénen áll vagy bukik a siker, ezt ne felejtsétek el! Mielőtt kifutnék az időből - már ami az áprilist illeti -, elmondanám, hogy végeztem egy kis számvetést az év első harmadára. Azt kell mondjam, hogy ilyen klassz és sikeres évem még nem volt, mint ahogyan a 2013-as év alakul/indul. Igaz, nem ment minden zökkenőmentesen, sokszor kerültem hullámvölgybe, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljutok arra a pontra, amikor azt tudom mondani: tökéletes egyensúly és harmónia, elégedettség van bennem. Tudom, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy fenntartsam ezt az állapotot és tudom, hogy mit tettem már meg azért, hogy elérkezzek ide. Ez a tudat az, ami az embernek önbizalmat ad és magabiztosságot kölcsönöz. Bár azt sem szabad elfelejteni, honnan indultunk. A lényeg, hogy a szemetek láttára olyan belső és külső változáson mentem át, hogy még én sem hittem volna, hogy sikerülhet. A lehetetlen nem létezik nevezetű történet tényleg igaz. Higgyetek magatokban és akkor minden sikerül! Na de elég is a hegyi beszédből, rengeteg mesélnivalóm van, mióta utoljára itt jártam. A munkába szerencsére kezdek belerázódni, a kollégákkal most már nagyon jól kijövök (főleg a pasikkal... :P), a múlt héten is például annyit nevettem, hogy már majdnem úgy maradt az arcom! :) De azért igyekszem úgy csinálni, mint aki keményen dolgozik! :P Szóval a munkában úgy néz ki, minden okés és lassan megkapom az első havi fizum is, amiből ruhákat fogok venni és képzeljétek, itt a második jó hír: májusban elmegyek egy fotózásra! Egy profi fotós potom pénzért megcsinálja a portfóliómat, közel 140-150 képet készít majd rólam! Enikő, az egyik legkedvesebb barátnőm ajánlotta ezt a srácot, én pedig úgy döntöttem, születésnapomra meglepem magam egy fotózással! :) Addig még két hét van hátra, szóval az elkövetkezendő két hétben nagyon kemény edzésbe és diétába kezdek, hogy az objektív előtt a lehető legjobb formámat hozzam! :) Igyekszem a futást és az itthoni tornát is nagyon megnyomni, mert ezen a héten nem brillíroztam ezen a téren... :S De ennek is megvan az oka! Ez a harmadik jó hírem. Tudjátok, említettem, hogy megismertem az egyik volt csoporttársam munkatársát egy kissé rosszul sikerült buli alkalmával. Nos, el kezdtünk találkozgatni és odáig "fajult" a dolog, hogy április 22. óta már nem az egyedülállók táborát erősítem, hanem párkapcsolatban élek. Persze pár nap után még nem lehet semmi komolyat mondani a dologról, de nem is akarok, hagyom, hadd sodródjak az árral, majd alakulnak a dolgok. Szóval most minden jól alakul körülöttem. Ja és ha még ez sem lenne elég, akkor mondok további klassz híreket! :) Május 1.-jén, szerdán egy közeli faluban, Rácalmáson majális lesz, ahol nem más, mint Rubint Réka tart majd alakreform órát. Ki fog elmenni? Hát persze, hogy én! :) Sőt, nagyon szeretnék elmenni a május 11.-én tartandó Fitbalance Aréna nevezetű rendezvényre is, ami egy egész napos mozgásprogram lenne. :) Mindezek mellett pedig kezdem tökélyre fejleszteni az autodidakta módon elsajátított hastánctudásomat. Jövő hét végén pedig előreláthatólag buliba megyünk, ami remélhetőleg jobban fog sikerülni, mint a legutóbbi. Nagyjából ez a helyzet most velem. Úgy érzem, most tényleg sínen van az életem és tudom, hogy ezt magamnak köszönhetem, na és persze a körülöttem lévők támogatásának. Most megyek, mert nagyon fáradt vagyok, de jövő héttől indul a kemény edzésprogram! Kitartást Nektek is és vigyázzatok magatokra! :)