Februárra várva...

Sziasztok! :) Ígéretemhez híven most ismét írok Nektek. Megfogadom, hogy a jövőben gyakrabban fogok magamról életjelet adni, mert szeretném, ha nem éreznétek úgy, mintha elhagytalak volna Titeket és továbbra is a motiváció az egyik fő célom. A másik persze az, hogy az írással kiírjam magamból a nap eseményeit, a stresszt és levezessem a feszültséget is, de erre van egy másik nagyon szuper módszer, méghozzá a mozgás! :) Akik most kapcsolódnak be a blogom olvasásába, azoknak elmondanám, hogy októberben kezdtem a fogyókúrát, jó részt egy szakítás miatt, de persze az is a szemem előtt lebegett, hogy magam miatt változtassak az eddigi életvitelemen. Holnap lesz 4 hónapja, hogy elkezdtem és belevágtam, de egyáltalán nem bántam meg, mert tényleg igaz, hogy akaraterővel és kitartással bámulatos eredményeket lehet produkálni. Persze ez alatt a 4 hónap alatt nem csak fizikailag, de szellemileg is sokat változtam. Talán már nem vagyok az a személy, aki a szakítás előtt voltam, de nem bánom. Szükségem van próbatételekre, hogy edzettebb legyek (lelki értelemben is). Nagyon össze voltam törve, de úgy érzem, lassan kezdek felállni apró darabjaimból és egésszé illesztenem magam. Az élet megy tovább, ahogy a nagy bölcsek is mondják és az idő minden sebet begyógyít. Noha nem is gyógyítja be őket, mindenképpen halványulnak. Ki tudja, mi vár még az emberre? Csak azért, mert épp egy kudarcélmény érte, még nem szabad a földre rogyni és elkeseredni, hiszen a show megy tovább, ha a Queen együttes legendás dalát akarom idézni. Na de elég is a hegyi beszédből, ez nem egy papolós oldal. Mindenesetre nagyon szívesen beszélgetek Veletek, ha van bármilyen probléma vagy kérdés, mert jobb közösen túllendülni a dolgokon, nagyon jó, ha valami kizökkent a megszokott mókuskerékből és eltereli a figyelmünket.
Szóval, akkor belevágnék a mai mondandómba. Ahogy tegnap már írtam, ma volt az utolsó munkanapom a cégnél, ahol dolgozom. Reggel olyan rossz kedvűen mentem be, mert tudtam, hogy többé már nem végezhetem azt a munkát, nem nevethetek a munkatársakkal, nem teázhatunk együtt. Nagyon fognak hiányozni, mert rengeteget nevettünk együtt és én is azt érzem, hogy ők is szomorúak azért, mert úgymond "elveszítenek". Persze a kapcsolatot fogjuk tartani, február 15.-ére például rögtön be is van iktatva egy közös koktélozás, amit már most nagyon várok, remélem, jó móka lesz majd. :) De addig is, sok idő van még hátra és most minden energiámmal a mozgásra és a fogyásra szeretnék koncentrálni. Holnap elmegyünk Évivel kondiba, mert már jó régen nem voltunk (na jó, 1 hete), de én itthon folyamatosan edzettem, hogy kicsit formában tartsam magam. A szokásos feladatokat szoktam megcsinálni itthon, amire nem térnék már ki részletesebben, a rendszeres követők úgyis ismerik. :) Viszont holnap alaposan meg akarom izzasztani magam és e mellett új célul tűztem ki a testem formálását is. Most már nem csak a fogyás a cél, hanem hogy izmot is építsek rá és feszes legyen a fenekem illetve a combom. Remélem, április-májusra, de legkésőbb nyárra sikerül elérnem az álomalakot, rajtam nem fog múlni. :) Holnap február, a tél utolsó hónapja, aminek őszintén szólva kicsit örülök, mert nem szeretem a telet, viszont a tavaszt annál inkább. Az a lelki és testi megújulás időszaka, amikor mindenki kicsit megőrül a sok napfénytől, persze szigorúan jó értelemben. :) Jövő héten szeretnék elmenni zumbára, minél többször kondiba, illetve rengeteget szeretnék találkozni a barátokkal, és buliba menni, hogy szórakozzunk és élvezzük az életet. Nektek is ezt javaslom, éljetek, amíg lehet, szeressétek egymást és vigyázzatok magatokra! Nincs szebb és jobb érzés, mint egy fárasztó nap után összebújni, összegezni a napot és így summázni: "Ma is mindent megtettem a boldogságomért!" :)
Ui.: Mellékelek egy képet, hogy nézek ki most. Csak hogy ne érje szó a ház elejét, hogy már rég nem láttatok és biztosan visszahíztam. :)