Új év, új kihívások

Sziasztok! Tudom, nagyon sok idő telt már el a legutolsó bejegyzésem óta. Megértem, ha sokan megharagudtatok rám vagy elpártoltatok mellőlem, esetleg azt gondoltátok, hogy feladtam a fogyókúrát. 1 hónap rengeteg idő, ráadásul itt volt a karácsony is, az ünnepek, ami alatt az ember nehezebben állja meg, hogy egyen a sok finomságból. De a lényeg most nem is ez. Az igazság az, hogy azért nem írtam Nektek most ennyi ideig, mert eléggé megtörtem lelkileg. Olyan rossz időszakon mentem keresztül, hogy azt hittem, nem élem túl. Nem sajnáltatni akarom magam, félreértés ne essék, de az ünnepek alatt mindennapos programmá vált számomra a sírás. Egyszerűen annyira kilátástalannak láttam a helyzetemet és úgy éreztem, hogy semmi nem fog összejönni. Ezenkívül olyan érzés volt bennem, hogy már soha az életben nem kellek senkinek, ami szintén nem volt jó hatással az önbizalmamra. Ezt az érzésemet pedig csak felerősítették a karácsonykor vetített szerelmes filmek, amikben elmaradhatatlan a boldog egymásra találás. Egyszerűen nem éreztem volna hitelesnek, ha úgy írok Nektek és úgy papolok a boldogságról és a pozitív hozzáállásról, hogy én közben a szakadék szélén állok és úgy érzem, kicsúszik a lábam alól a talaj. Sok minden történt velem az elmúlt fél évben. Jó is, rossz is. Jónak titulálom például a fogyásomat, amit azóta sem hagytam abba, de erről majd később. Mindenképpen kudarcként éltem viszont meg azt, hogy a volt barátom elhagyott és azóta most már talált magának egy új barátnőt. Ez olyan mértékű fájdalmat okoz, amit szerintem már mindenki átélt legalább egyszer. De talán most eljutottam oda, hogy igyekszem nem foglalkozni ezzel, mert nem érdemli meg. Egyszerűen annyi fájdalmat okozott nekem, hogy nem érdemes arra, hogy egy percig is bánkódjak miatta. Biztos, hogy hosszabb idő távlatából másképp fogom majd látni ezt az egészet, a kapcsolatunkat is, de most jelenleg így érzek. De az idő a barátom és tudom, hogy segít nekem! Képzeljétek, csodálatos dolog történt. Ma lediplomáztam és 4est kaptam! El sem hiszem, hogy befejeztem az egyetemi tanulmányaimat! Persze csak egy rövid időre, mert szeptemberben mesterképzésre szándékozom menni, remélem, felvesznek majd valamelyik általam megjelölt szakra. És mindezek mellett a fogyókúrát sem adtam fel. Emlékeztek még, hány kg-val kezdtem el? 87,9 kg-t mutatott a mérleg azon a bizonyos október 1.-jei napon, amikor megfogadtam, hogy ez így nem mehet tovább, változtatnom kell. Nos, a kitartásom és az akaraterőm meghozta az eredményét, ugyanis jelenleg (tegnapi mérés szerint) 74,1 kg vagyok. Legutóbb 3,5 éve voltam ennyi. Annyira jó érzés, hogy felpróbálom a régi ruháimat és gond nélkül feljönnek rám! Olyan darabok is, amiket 6-7 éve vásároltam! De itt még mindig nem akarok megállni. Közel 4 hónap alatt majd' 14 kg-tól sikerült megszabadulnom, ez bravúros teljesítmény. Nem is hiányzik a régi életem, annyira jól érzem magam így a bőrömben! És észre vettem, hogy sokkal több pasinak tetszem így, ami legyezgeti a hiúságomat! :) Ígérem, megpróbálok mostantól gyakrabban írni és nem adom fel a fogyókúrát! Sőt, még soha nem éreztem magam ilyen erősnek és kitartónak! Szurkolok Nektek is, hogy sikerüljön megvalósítani a céljaitokat, mert úgy néz, az élet most kezd kárpótolni az elmúlt időért. Vagy csak én ébredtem fel most...