Éljen augusztus 20.!

Sziasztok! Ahogyan ígértem, ismét itt vagyok és megörvendeztetlek Titeket egy újabb bejegyzéssel! ;) Külön üdvözletemet küldöm drága Barátnőmnek, Enikőnek, aki a végsőkig támogat a fogyókúra-projektben és mindig mellettem áll, amiért nagyon hálás vagyok neki és nem győzöm elégszer megköszönni, hogy a barátnője lehetek! <3 Milyen érdekes, hogy a gimiben osztálytársak voltunk, és habár ott is nagyon jó viszonyban álltunk egymással, mégis most, pár évvel az érettségi után fordult komolyabbra a barátságunk. :) Szóval soha nem tudhatjuk, hogy mikor és miért találkozunk újra valakivel, mikor változik az életünk. Tény, hogy a változást csak mi magunk tudjuk bevonzani az életünkbe, aminek a legfontosabb és első alapköve, hogy merjünk változtatni és higgyünk is benne! Higgyünk a sikerében, bízzunk magunkban! Tartsátok ezt Ti is szem előtt! :)
Na de most rátérnék arra, hogyan is telt a tegnapi és a mai napom. Sajnos ezen a két napon dolgoznom kellett - az ünnep és a munkaszüneti nap ellenére. Viszont túlóraként megfizetik, ami azért annyira nem rossz. :) A tegnapi nap munkával telt, majd miután hazaértem, egyből lelátogattam a kondiba, mert fontosnak tartom, hogy minden alkalmat megragadjak a mozgásra. Azt hittem, hogy kevesebben lesznek, tekintve, hogy munkaszüneti nap van, de ebben a kondiban - mivel elég kedvező a nyitva tartása - mindig van valaki. Így én is elkezdtem a programomat, ami a következőkből állt:
27 perc taposás (300 kcal)
erősítés láb-, far- és mellizomra
30 perc bicikli (250 kcal)
100 hasprés
A fent leírt edzéssel kb. 600 kcal-t égettem el, amire szükség is volt, mivel tegnap picit több tápértéket sikerült bevinnem (kb. 1200 kcal-t, ha jól számoltam). Ma viszont már figyelmesebb voltam és sikerült kb. 700-800 kcal környékén tartani a kalóriamennyiséget. Ám ma nem is voltam kondiban, mert kicsit megfájdult a térdem, így úgy döntöttem, kicsit pihentetem. De a következő napokban már nem tarthat vissza semmi és senki sem! :) Most megyek is, ez elég rövidke bejegyzés lett, de kicsit fáradt vagyok és holnap ismét munka. Holnap vagy valamelyik nap bővebb tájékoztatást adok Nektek az engem ért eseményekről! ;)

Augusztális :)

Sziasztok! :) Ahogy ígértem, megpróbálok kicsit gyakrabban életjelet adni magamról és tudósítani a velem történt eseményekről. Hát most újra jelentkezem! ;) Legutóbb két napja írtam Nektek, akkor kicsit bővebben kifejtettem, hogy ismét el kezdtem az edzést, ami nagyon jó hatással van már most - pár alkalom elteltével - is rám, szóval bizton állíthatom, hogy nem fogom újra abbahagyni és a cél az, hogy minél hamarabb a legjobb formába lendüljek ismét, amiért mindent meg fogok tenni! Csak elhatározás kérdése, ezt ne feledjétek el! Továbbá az a a mondás is nagyon igaz, hogy minden fejben dől el! Higgyetek a változás képességében, és akkor átalakul az egész életetek. Tegyétek fel Magatoknak nyugodtan azt a kérdést, amivel én is kezdtem még az egész életmódváltást októberben: "Ha másnak sikerült, nekem miért ne sikerülne?" Ha tudatosítjuk magunkban azt, mit akarunk elérni, akkor tényleg sikerülni fog, nem állhat semmi az utunkba! Szóval csak pozitívan, optimistán kell az élethez és a dolgokhoz állni, ez a kulcsa egyébként a boldogság és a belső harmónia megtalálásának is. Hiszen - ha magunkkal elégedettek vagyunk -, ha a világra is pozitívan tekintünk, csupa jó kedvet és pozitív gondolatokat sugárzunk magunkból, az visszatalál hozzánk és ezáltal bevonzzuk az életünkbe a JÓT! ;) Valamelyik nap éppen egy kis számvetést végeztem az elmúlt évemről, és azt állapítottam meg, hogy 23 évem alatt még nem volt ennél sikeresebb és jobb évem, mint a 2013-as! Pedig korábban olyan rossz dolog történt velem, hogy azt hittem, vége a világnak. Pedig csak most kezdődött igazán és én is most kezdtem el igazán élni. A minap, mikor a kondiban edzettem, kitaláltam egy új szlogent vagy mottót, ha jobban tetszik, ami akár a blog címe is lehetne: "Válassz edzésmódot, válts életmódot!" Szerintem nagyon kis frappáns, de várom a visszajelzéseteket, Nektek hogy tetszik! :) Remélem, jól telik a hétvégétek, pihentek, relaxáltok, néha egy kicsit mozogtok is vagy éppen valamelyik koncerten csápoltok az első sorban! :) Ne vonjatok meg Magatoktól semmi jót, éljetek a mának, élvezzétek az életet! Nos, mielőtt megint elvinném a bejegyzést egy kicsit filozófikusabb irányba, inkább leírnám, nekem hogyan telt ez a két napom. Tegnap egy kis séta keretében ettem egy fagyit, szóval egy kis részét lemozogtam, meg amúgy is meleg volt, így jól esett egy kis hűsítő... :) De igyekeztem többet nem bűnözni a hétvégén, amit végülis sikerült elég jól betartanom. Ma pedig ismét lelátogattam a kondiba Enikővel, akivel ismét adtunk a kalóriáknak és alaposan megmozgattuk magunkat! Ez úton is üdvözlöm innen és köszönöm Neki az élményt! ;) Leírnám Nektek, pontosan mivel is telt a lent töltött közel két óra:
20 perc taposás (215 kcal)
láb- és farizom erősítése (15 - 20 kg-val, átlagos ismétlés szám: 15-20)
mellizom erősítése (50x15 kg; 10x20kg)
hátizom erősítése (20x15 kg)
25 perc bicikli (215 kcal)
100 db hasprés
Szeretnék majd több súlyzós edzést is végezni, de még mindig a fenekem, a csípőm és a combom a legkritikusabb pontjai a testemnek, sőt most már a hasamat is ide sorolnám... :/ Na de nem keseredünk el, mert kitartó munkával ismét jól fogunk kinézni! ;) Megméredzkedni majd csak szeptember első hetében szeretnék, mert idő kell, míg újra beindul a fogyásom, és nem szeretném, ha nagy csalódás érne. Tudom, jó munkához idő kell, szóval csak türelem, erre intelek Titeket is! :) Na és nagyon kellemes pihenést kívánok Nektek erre a maradék két napra! ;)

Hétvégi lazítás... :)

Sziasztok! Most egy kicsit kevesebb idő telt el azóta, mióta utoljára jelentkeztem és írtam Nektek. De hisz megígértem, hogy próbálok aktívabb lenni, de sajnos úgy tűnik, a bejegyzések egyelőre csak hétvégére korlátozódnak, ugyanis hét közben már képtelen vagyok értelmes gondolatokkal megtölteni az oldalt, de azért nagyon fogok igyekezni. Imígyen akkor nézzünk egy kis összegzést, ami a hetet illeti. Mint azt már említettem, újra elkezdek majd edzeni, mert az utóbbi időben nagyon elszaladt velem a ló, amit meglehetősen szégyellek magam miatt is, de főleg Miattatok. Úgy érzem, annyi erőt és inspirációt tudtam adni Nektek, hogy nézne most ki, ha leengednék, mint egy lufi? Hát azt már nem! Éppen ezért határoztam el, hogy a hét elejétől ismét megváltom az egyik kondiba a bérletemet és aktív testmozgásba kezdek, ami az étkezésre is igaz: tudatosan és egészségesen fogok táplálkozni, mivel csak így van értelme az életmódváltásnak. És amit én egyszer a fejembe veszek... :D Lényeg a lényeg, hétfőn tényleg megvettem a bérletemet a Campus klub-ban és kezdődhetett is az edzés. Nos, nem mondom azt, hogy könnyű volt, mert elég sok időt hagytam ki és újra hozzá kell szoknom az intenzív mozgáshoz, de szerintem alapvetően még nem tunyultam el annyira. Most péntek van és örömmel jelenthetem be, hogy a héten már 3x voltam lent a kondiban és egyszer megcsináltam itthon Rubint Réka egyik 20 perces blokkját is! Szóval szerintem ez kezdetnek nem rossz és mellette a kaját is próbálom tartani, bár azt figyeltem meg, hogy ez most nehezebben megy, mint anno. Persze, akkor azért volt könnyebb, mert eleve nem is volt étvágyam, mert a kedvem is rossz volt és nem éreztem jól magam. De úrrá leszek az éhségen, mert a cél fontosabb! Szóval most elmesélném nagyvonalakban, hogyan is telik egy-egy alkalom lent a kondiban. Eddig minden esetben - kivétel nélkül - a következőket hajtottam végre:
- átlagosan 20-30 perc gyors tempójú gyaloglás
- szerdán 32 perc taposás
- biciklizés, aminek folyamatosan növelem az idejét, hogy minél jobban bírjam később, ma már pl. kb. 11 km-nyi távot tekertem le 30 perc alatt
- 100 hasprés
- némi erősítés
Arra mindig figyelek, hogy az elégetett kalóriamennyiség átlagosan 400-600 kcal között mozogjon, ha ez megvan, akkor már teljesen elégedett vagyok a teljesítményemmel. A mai edzés pedig kifejezett jó volt, mert végre sikerült összeegyeztetnünk egy közös tréninget az egyik legjobb barátnőmmel, Enikővel, akivel nagyon jót beszélgettünk, edzettünk és rengeteg tervet kovácsoltunk arra az időre, ha már én is pesti leszek. Ugyanis képzeljétek, ma derültek ki, hova vettek fel koliba és örömmel jelentem be, hogy sikerült bekerülnöm arra a helyre, ahova nagyon szerettem volna. Annyit kell tudni erről a kollégiumról, hogy az ELTE legnagyobb kolija, itt lakik a legtöbb ember és itt van a legtöbb program és lehetőség, legyen szó akár sportról vagy bármiről. Szóval teljesen nekem való! Remélem, hamar összebarátkozom az emberekkel, bevágódom a vezetőknél is, egyszóval minden klappolni fog. De a hét itt még nem ér véget, hátra van a hétvége, amit pihenéssel és természetesen edzéssel töltök majd! Enikővel megbeszéltük, hogy vasárnap is lelátogatunk a kondiba. Én megint olyan motiváltnak és határozottnak érzem magam, hihetetlen, hogy pár alkalom is hogy fel tudja dobni az ember közérzetét és mennyi számít a hangulatának alakulásában! Pihenjetek Ti is, töltsétek hasznosan, de pihenéssel ezt a gyönyörű, hosszú hétvégét és vigyázzatok magatokra! Sajnos én dolgozom hétfőn és kedden, de annyi baj legyen, majd idős koromban pihenek eleget, nem? Jók legyetek és igyekszem írni! Kitartás és szép hétvégét! :)  

Kétségbeesve keresem Susant!

Sziasztok! Egy hónap. Ennyi telt el a legutolsó posztom és bejegyzésem óta. Tudom, sokan már-már azt hihettétek, megszűnt az oldal, nem lesz több írás és én is feladtam a kilók elleni harcot. Nos, meg kell valljam, mozgalmas hónapon vagyok túl, szép napokat tartogatott számomra a július. De mindenről csak szép sorjában. Először is - és most tényleg és komolyan - az elnézéseteket kell kérnem, amiért ilyen sokáig nem hallattam magamról és nem írtam Nektek. Hiszen - legalábbis szeretném ezt hinni - sokaknak adtam erőt azzal, hogy időnként leültem, írtam néhány sort a velem történt dolgokról, érdekességekről, beszámoltam arról, hogyan haladok a fogyás útján. Nem akarom, hogy a belém vetett hitetek és bizalmatok meginogjon vagy ami még rosszabb, elvesszen. Igen, nem tagadom, az elmúlt hetekben és napokban igen csak elszaladt velem a ló, a mozgás kimaradt az életemből, és az étkezésre sem figyeltem oda, mondhatni, teljesen elhanyagoltam a tudatos életmód követését, és ugyanúgy étkeztem és éltem, mint annak előtte. Mit kell ez alatt érteni? Nem voltam rest este 10kor megenni egy kis fagyit, szintén vacsorára (ami este 8kor volt) simán lecsúszott egy kis lasagne, hogy a többi bűnös dologról már ne is beszéljek: csoki, cukros üdítők töménytelen mennyiségben... Most pedig kellőképpen bűntudatom van és úgy érzem, hogy nem tehetem meg ezt sem magammal, sem pedig Veletek! Hiszen olyan küzdelmes és hosszú utat jártam be, míg végül eljutottam addig, ahol épp voltam! Annyira jól éreztem magam a bőrömben, élveztem az életet, boldog voltam és kiegyensúlyozott, magabiztossá váltam a sporttól és ami a legfontosabb, elégedett voltam magammal és az önbizalmam is nőtt. Persze magyarázkodhatnék, miért alakult így, ahogy alakult, de azt hiszem, aki kifogást akar találni, az mindig talál valamit. Aki pedig tényleg keményen elhatározza magát és rászánja magát és a tettek mezejére lép, annak nem állhat az útjába semmi. Ezt én is tudom, mert már átéltem. És tudom, hogy újra képes leszek rá és sikerül megvalósítanom magamat, elérhetem a legjobb formámat és megint kitűnő állapotba kerülhetek! A másik pedig, amiért ismét úgy érzem, hogy nem adhatom fel és el kell kezdenem újra ezt az életmódot - magamon és az egészséges kívül természetesen -, az a többi ember, akiknek megmutattam, milyen fából is faragtak! Milyen képet festene már rólam, ha egy sikeres fogyókúra után, amit képekkel, sőt egy cikkel is reprezentáltam, most egy újra meghízott, dagi Zsuzsi nézne vissza rájuk az utcán? Azt hiszem, ez az én szegénységi bizonyítványomról árulkodna és a kitartásomat minősítené... Amit viszont nem akarok! Tudom, hogy képes vagyok rá, tudom, hogy le tudok fogyni, mert akarom! A tükörbe nézve egy büszke és elégedett nőt akarok látni, aki helyt áll az élet minden területén, legyen szó akár a munkáról, akár iskoláról, akár edzésről. Hiszen, ha harmóniába kerülök magammal, akkor megtalálom a boldogságot is, ami csakis és kizárólag bennünk van! Tudom, hogy megint rengetek kitartásra lesz szükségem, sok izzasztó és kemény edzéssel teli óra árán érem csak el az áhított alakot, de azt hiszem, mindennél többet ér, ha elégedett vagyok magammal és boldog vagyok. Ha ezt felismerjük, onnantól már egyenes az út a célig, ami bár akadályokkal van kikövezve, de ha biztosak vagyunk magunkban, elérhetjük! Nem akarok titkolózni előttetek és úgy érzem, fair, ha megmondom kerek-perec, hány kg is vagyok jelenleg, a nagy újrakezdés előtt. Nem szégyellem, mert tudom, hogy újra le fogom csökkenteni ezt az értéket. Most még sikeresebben és hatékonyabban, mint eddig. Szóval a jelenlegi testsúlyom 75 kg. Igen, felkúszott pár kg az utóbbi pár hónapban, pedig ha emlékeztek, milyen boldogan számoltam be annak idején arról, hogy már csak 67,7 kg vagyok... De nem fogok keseregni, mert mint mondtam, tudom, hogy sikerülni fog ismét csúcsformába kerülni, elérem a céljaimat, mert képes vagyok rá és megvan bennem a kitartás! Ahogy Bennetek is! Ne csüggedjetek, ha esetleg néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnétek. Van úgy, hogy nem jön össze, amit szeretnénk, feljön egy-két extra kg, de tudjátok, hogy mindig Rajtatok áll, mihez kezdtek az adott helyzettel! Ha van elég erő a változáshoz - márpedig miért ne lenne -, akkor a határ csak a csillagos ég lehet. Nekem az álom és a megvalósítandó cél ismét a 60 kg, amit az év végéig el kell érnem. Miért kell? Mert ezt tűztem ki célul. És ismételten a kérdés: ha másoknak sikerült, sőt, ha már nekem is sikerült egyszer, akkor miért ne sikerülne még egyszer? Szóval ígérem, és tényleg ünnepélyesen bejelentem, hogy ismét aktív bejelentkezéseim lesznek az oldalon, várom az Olvasókat, szívesen adok tanácsot, de ha csak arra vágytok, hogy valaki meghallgasson, akkor is nyugodtan csatlakozzatok, írjatok!
Szóval a terveim között ismét egy nagyszabású, habár kevésbé drasztikus fogyókúra áll, mint amit még októberben elkezdtem. Természetesen az étkezésemre most is nagyon oda fogok figyelni, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy egy sikeres fogyókúra 70%-ban a diétán és csak 30%-ban áll vagy bukik a mozgáson. Azt tervezem, hogy holnap (vagyis 08. 12.-én) vásárolok a közeli konditeremben, a Campus klub-ban egy havi bérletet, és minden nap, munka után lejárok és megdolgoztatom az izmaimat, és felveszem a harcot a zsírpárnák ellen. Napi egy óra bicikli szerepel a tervek között, illetve fél óra taposás, esetleg gyaloglás. Levezetésnek egy kis külső és belső comb erősítés. Itthon pedig hasizom gyakorlatok. Még mindig nem adtam fel, hogy kockás hasam legyen. De a legfontosabb most a testzsírom csökkentése és az izmaim növelése, ahol csak lehet. Még azt sem tartom kizártnak, hogy elkezdjek súlyzózni, mert olyan plöttyedtek a karjaim is... De mindent csak szép sorjában, időm, mint a tenger. :) Szóval holnaptól semmi egészségtelen étel, vagyis amik a tiltólistára kerülnek: cukor, liszt, tésztafélék, keményítő, péksütemények, édességek, szénsavas, cukros üdítőitalok. Ami viszont a helyére kerül: rengeteg zöldség, gyümölcs, abonett szendvics, kefír, cukormentes és alacsony zsírtartalmú ételek és rengeteg mennyiségű víz. A nagy melegben pedig még inkább oda kell figyelnünk a folyadékpótlásra, ezt ne felejtsétek el! De evezzünk most más vizekre, például, hogy miért is nem jelentkeztem ennyi ideig. Mint már mondtam, nem magyarázkodni szeretnék, csupán csak megosztom Veletek, mi történt velem az elmúlt egy hónap során.
Amit már említettem Nektek, hogy kaptam egy állásajánlatot még a régi munkahelyemen, ahol nagyon szerettem dolgozni. Nos, éltem a lehetőséggel, felmondtam az előző munkahelyemen és a következő hétfőn, vagyis július 15.-én már munkába is álltam az Avis-nél. Most alapjában véve más feladatot csinálok, mint korábban, ugyanis loggolás-sal foglalkozom. Nem valami változatos munka, de legalább jól fizet. :) És a társaság is kárpótol mindenért, viszont a légkör szigorúbb lett, mióta eljöttem. Nagyobb az elvárás és a nyomás az embereken, ez pedig elég nagy stresszt eredményez. De azért igyekszem mindig valami vidámságot találni a mindennapokban és szerencsére ez mindig sikerül. Szóval nem bántam meg egyáltalán, hogy visszatértem ide, de így sajnos kicsit későn érek haza, nagyjából este 8 óra körül, így pedig szinte esélytelennek látszik a mozgás beiktatása - legalábbis eddig így gondoltam, de mint tudjuk, mindenkinek arra van ideje, amit szeretne és amire akarja! A másik fontos dolog, ami július hónapban történt, hogy kiderültek a felvételi ponthatárok, amit már tűkön ülve vártam. Ahogy korábban is említettem, két helyre adtam be a jelentkezésemet és szerencsére mindkét felvételi elbeszélgetésem jól sikerült, így már csak reménykednem kellett, hogy indul-e a szak. Július 24.-én, este 8 órakor elérkezett az igazság pillanata, de úgy tűnik a sok szurkolás és a felvételire való készülés meghozta az eredményét, ugyanis felvettek az ELTE-TÁTK Közösségi és civil tanulmányok mesterképzési szakára! :) Olyan boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem! :) Amint lehetett leadtam a jelentkezésemet a kollégiumba is, így most már csak annak az eredményét kell kivárnom, ami pénteken derül ki, de ígérem, beszámolok majd annak az eredményéről is. Szóval az Ötéves terv - ha emlékeztek még rá - első pontja már sikeresnek mondható, de természetesen még csak most jön a neheze: hiszen bekerülni egy egyetemre sokkal könnyebb, mint bent maradni, ezt a korábbi egyetemi pályafutásom során már megtapasztaltam. Pláne összeegyeztetni a munkával és más egyéb elfoglaltságokkal... De nem keresek kifogásokat és nem nyavalygok, hiszen úgy van értelme az életnek, ha mozgalmas és pörgős, legalább nem unalmas, nem igaz? Természetesen már egy csomó ötletem és tervem van, mihez kezdek majd, ha pesti csajszi leszek... :) Ami fix és biztos, hogy keresek egy jó kis konditermet és megváltom a havi bérletemet. Gondolkozom még azon is, hogy kipróbálom a Flabélos-t, illetve belekóstolók a személyi edzővel történő edzésbe, de ez még a jövő zenéje. Amit viszont biztosan ki fogok próbálni, az a hastánc lesz, ugyanis egyik nagyon kedves barátnőm, Enikő (akivel nagyon remélem, hogy sokszor fogok majd találkozni pesti létem alatt) hastáncol és szeretném, ha engem is bevezetne ebbe a nagyszerű, csipetnyit erotikus világba... :) Illetve remélem, sok-sok új embert megismerek majd a kollégiumban, ahová reményeim szerint felvesznek. :) A másik fantasztikus dolog, ami történt, hogy a tesómék hazalátogattak Skóciából és természetesen hazahozták az unokahúgomat is, Emmát, akivel még nem találkoztam. Annyira aranyos volt és igyekeztünk annyi időt együtt töltenünk ebben a szűk kis két hétben, amíg itthon voltak, amennyit csak lehet. Voltunk fürdeni a Velencei-tónál, fagyiztunk, sétáltunk, játszottunk és még sorolhatnám azt a rengeteg élményt, amit ez a két hét adott. Sajnos tegnap visszautaztak, de nagyon szeretnénk kiutazni hozzájuk Anyukámmal karácsonykor, remélem, sikerül ezt a tervet megvalósítani. Dióhéjban azt hiszem összegeztem az elmúlt egy év történéseit, úgyhogy most megyek is, mert elég késő van, holnap pedig vár a munka, utána pedig a mozgás, amit újra be fogok és be akarok építeni a mindennapjaimba! Kívánom, hogy legyen nagyon gyönyörű napotok, vigyázzatok Magatokra és ne adjátok fel! Én sem teszem! Ha néha vannak is buktatók, sokkal inkább megéri továbbmenni és szembeszállni az akadályokkal, mert csak erősebbek leszünk tőle!

Már itt is vagyok! :)

Sziasztok! :) Na, most nem kellett olyan sokat várni a következő írásomig, úgyhogy most nem kezdem a szokásos bocsánatkéréssel a bejegyzésemet. :) El sem hinnétek, mennyi minden történt velem azóta, mióta nem írtam, pedig csak két nap telt el! No de haladjunk is szép sorjában. Említettem már Nektek, hogy a jelenlegi munkahelyem - finoman fogalmazva is - egy trágyadomb, ezért szeretnék mielőbb dobbantani innen, mondjuk, ha felvesznek a suliba vagy valami hasonló. Nyilván arra is emlékeztek - illetve a blog régebbi, rendszeres követői biztosan tudják -, hogy az előző munkahelyemet viszont imádtam, nagyon jó volt a társaság, rengeteget nevettünk, sok új barátra, aranyos ismerősre tettem ott szert. Ki gondolná, hogy ekkora különbség lehet két munkahely között, igaz? :S Na de a lényeg a lényeg, múlt héten érdekes üzenetet kaptam az egyik volt munkatársamtól. Azt írta, hogy van egy meghirdetett pozíció az Avis-nél, írjak, ha érdekel! Kapva kaptam az alkalmon, azonnal írtam, igen ám, csakhogy addigra már meghirdették az állást rendes keretek között is, pedig sokaknak én jutottam először eszébe, mint lehetséges és potenciális munkavállaló. Az egész múlt hét bizonytalanságban telt el, már-már lemondtam arról, hogy valaha is visszakerülök a régi, hőn szeretett munkahelyemre, mígnem tegnap - mikor véglegesen betelt nálam a pohár, mindennel torkig voltam a munkában - megcsörrent a telefonom és a vonal túlsó végén a munkatársam szólalt meg: "Zoli (a főnök) azt mondta, hogy jöhetsz nyugodtan dolgozni!" Leírhatatlan boldogság kerített hatalmába, alig tudtam megszólalni, esküszöm, már a bőgés környékezett! :D Természetesen azonnal rábólintottam, nem fogok kihagyni egy ilyen lehetőséget! Tegnap délután bementem az Avis-hez, nem hivatalosan letisztáztuk a dolgokat és hétfőn már ott kezdek! Annyira boldog vagyok, hogy arra szavak nincsenek! Ma felmondtam, szerencsére elengedték a felmondási időt, úgyhogy már csak péntekig kell ebben a rossz hangulatú munkában húznom az igát, de persze addig sem erőltetem meg magam. :P Még egy jó hír: tegnap - amint arról már beszámoltam - találkoztam egy sráccal, akivel a Neten ismerkedtünk meg. Viszonylag szimpatikus, aranyos, kaptam tőle virágot is. :) Jól elszórakoztunk, ittunk egy limonádét, elég sok a közös bennünk, erre már rájöttünk. Majd kiderül, mi lesz, mindenesetre már jelezte, hogy szeretne velem a továbbiakban találkozni, elvileg hétfőn. Na mindegy, maradok a realitások talaján, nem élem bele magam semmibe. És a jó híreknek még nincs vége! :) Ma megembereltem magam és végre újra ellátogattam a kondiba, hiszen új munkahelyen jól kell kinézni, nem igaz? A másik meg, ki tudja, milyen cuki srácok dolgoznak ott! :P De ne térjünk el a tárgytól: szóval lementem a kondiba, hogy kicsit megdolgoztassam magam. Nagyon jól sikerült, de megint azt éreztem, amit régen is! Annyira jó volt, ilyenkor mindig azt kérdezem magamtól: "Ember, te hogy élhetsz sport nélkül?" Olyan fokú önbizalmat, magabiztosságot és boldogságot ad, hogy az hihetetlen! Meg is dolgoztattam magam rendesen, írom is a programot:
30 perc gyors gyaloglás emelkedőn (6-6,5 km/h) = 210 kcal elégetése (megtett táv: 3 km)
10 perc elliptikus tréner = 90 kcal elégetése
20 perc bicikli (12/5 fokozaton) = 170 kcal (megtett táv: 7 km)
erősítés külső és belső combra
100 db hasprés
Azt hiszem, ha minden nap ezt végig csinálnám, nagyon hamar látványos eredményt érnék el. Persze ehhez az kell, hogy szigorúan tartsam a diétát, bár sajnos mostanában hajlamos vagyok elcsábulni. :S De lássuk, hogyan is tevődött össze a mai nap tápanyagilag:
Reggeli: 1 tál Fitness gabonapehely, 1 pohár tejeskávé és 1 db Update1-es Marcipándesszert
Tízórai: 2 cs Update1es keksz (hasonló a Jóreggelt!-hez)
Ebéd: 1 tányér csirkés rakott brokkoli
Uzsi-vacsi: Dinnye
A folyadékbevitelem ma is jócskán túlszárnyalta a 3 l-t, mivel csak az edzés folyamán megittam 8 dl-t, bár olyankor kell is pótolni a folyadékot. Most pedig nem vágyom másra, mint hogy bezuhanjak az ágyba és aludjak egy jót! Kitartás Nektek is, holnap újra edzés és új nap virrad! Tudjátok, csak pozitívan! ;)

Már július???

Sziasztok! :) Hűha, azt hiszem, tele van már a padlás azzal, hogy állandóan csak bocsánatot kérek, amiért megint nem írtam jó darabig. Ilyenkor mindig jön az ígérgetés, hogy megpróbálok gyakrabban és többet írni, amit nem biztos, hogy sikerül megtartanom, szóval ettől most eltekintenék. Mivel mindnyájan emberek vagyunk, mindannyiunknak lehetnek fáradtabb vagy épp rosszabb napjai, amikor úgy érzi, semmihez nincs kedve. Nos, ilyenkor kell erőt vennünk magunkon, felkelni és továbbmenni, elmenni edzeni, sétálni vagy kezdeni magunkkal valamit! Nekem is sok ilyen napom van az utóbbi időben. Sajnos a munkahelyi stressz, a meleg vagy akármi kiválthat belőlünk ilyen és ehhez hasonló rossz érzéseket. De a legjobb amit tehetünk, hogy nem engedjük át magunkat ezen érzéseknek és tudatosan kizárjuk az életünkből a rosszat! Ennek pedig mi lehetne a legkézenfekvőbb és megfelelőbb módja, mint a sport, a mozgás? Bizony! Hosszú időt hagytam ki én is most, amiért őszintén bevallom, nem kicsit szégyellem magam. Szeretném azt hinni, hogy az Olvasók közül, vagyis közületek sokakat sikerült motiválnom, rávennem arra, hogy éljen egészségesebben, sportoljon a saját érdekében, hogy klasszul érezze magát! Mégis milyen példát mutatnék, ha most leengednék, mint egy lufi? Szerintem mindenki csalódna bennem, de a legfontosabb, hogy én csalódnék magamban! Ti is így álljatok hozzá a dolgaitokhoz: ne másnak akarjatok megfelelni! Ha Ti jól érzitek így magatokat, elégedettek vagytok a cselekedeteitekkel, akkor semmi probléma, mivel ez azt jelenti, hogy önmagatokkal is ki vagytok békülve. Ennél pedig nincs nagyobb kincs! Rálelni a belső, lelki harmóniára, a legnehezebb dolog. Csak ezután találhatja meg az ember a párját. Csakis akkor, ha önmagát szereti és elfogadja magát úgy, ahogy van.
Hűha, nem akarok ennyire eltávolodni a blog témájától. Mindenekelőtt szeretném megköszönni Nektek azt a temérdek támogatást, amit kaptam Tőletek. Ugyanis a blog nézettsége elérte az 1560-at! Ez óriási teljesítmény, nagyon köszönöm! Ez pedig pontosan a 72. bejegyzésem, és Nélkületek nem jutottam volna el idáig, szóval nem győzök elég hálás lenni! Most pedig mesélnék egy kicsit a mindennapjaimról. A munkám csakúgy, mint eddig is, szörnyű! Nagyon várom már, hogy felvegyenek egyetemre (reményeim szerint) és végre felmondhassak! Senkinek nem kívánok olyan rémes munkahelyet, rémes emberekkel, mint ahol most én vagyok. Higgyétek el, ez nem nyavalygás, tényleg így van! De evezünk rögtön vidámabb témákra. Képzeljétek, holnap találkozom egy sráccal, akit a Neten keresztül ismertem meg. Habár sosem hittem az ilyen társkeresésben (az ellenpélda a nővérem és a férje), most mégis úgy gondoltam, megér egy próbát. Ki tudja, hátha nekem is szerencsém lesz? :) Szóval holnap szurkoljatok! :)
Ma pedig el kezdtem használni a 21 napig tartó Pink Fit Easy csomagot, hogy még jobban formába lendüljek, valamint visszatérek a heti 3-5 alkalmas edzésekhez is. Ma már teljesítettem a kötelességem, így nyugodt szívvel hajtom nyugovóra a fejem nemsokára. Nektek megvolt mára a napi adag? :) Az étrendem pedig í következőképp alakult:
Reggeli: 1 csomag 30%-kal csökkentett cukortartalmú Jó reggelt! és tejes kávé
Tízórai: Abonett sandwich és 1 pohár őszibarackos stevia-s Activia
Ebéd: 1 tányér zöldbabfőzi és husi
Vacsora: Dinnye
Mellette pedig minimum 3 - 3,5 l tiszta vizet is megittam, szóval remélem, újra beindul majd a fogyás, mert most megint túlléptem a 70 kg-t, jelen pillanatban 70,9 kg vagyok. De hiszek magamban, érzem az erőt, köszönöm a biztatást! Együtt sikerül! :)

Fantasztikus hét!!!

Sziasztok! :) Elnézést, amiért csak most jelentkezem és nem tettem így a hét többi napján. Az igazság az, hogy kissé elfoglalt voltam, illetve azt hiszem, környékez valami nyavalya, mert az utóbbi napokban nem érzem magam valami kóserul, de ez szigorúan csak a fizikai állapotomra vonatkozik! Lelkileg ugyanis csak úgy szárnyalok, folyton csak mosolyognék, szinte alig bírom megállni, hogy ne kezdjek el énekelni a buszon vagy az utcán! Éreztetek már ilyet? :) Fantasztikus érzés! Nem tudom semmihez hasonlítani, csak egy szó van arra, amit most bennem van és abszolút átjár tetőtől talpig, ez pedig nem más, mint a BOLDOGSÁG! Ebben rengeteg minden közre játszik, elsősorban az életmódváltásom, a sport, a támogatásotok és persze a kitartásom, hogy véghez vittem azt, amit elterveztem. Persze közel sincs még vége, hiszen ugyanúgy folytatódik számomra minden, ezt nektek is megígérhetem. Megint csak azt tudom felhozni, hogy annyira fura, mikor visszaolvasom a blog régebbi bejegyzéseit, és elképedek, hogy milyen szörnyen éreztem magam egykor. Persze tudom, hogy ez normális állapot volt és az idő tényleg segített helyrezökkenni. Sőt, nem is történhetett volna jobb dolog velem, mint a szakítás még anno, de ezt akkor még nem így láttam. Ne felejtsétek el, minden okkal történik. És ha az adott pillanatban valami nagyon fáj, nem biztos, hogy az nem az épülésünkre és a fejlődésünkre szolgál. Hisz láthatjátok, velem is ez történt! Higgyetek magatokban, nincs lehetetlen! De amiért ilyen fantörpikusan alakul ez a hét, az nem más, mint amit már említettem Nektek a legutóbbi bejegyzésemben. Részt vettem a Jónő team átalakító-programjában, ahol teljesen átalakítják a hozzájuk jelentkező nőket (nahát, ki gondolta volna? :D). És elérkeztünk az én hetemhez, megjelent a cikkem, amit Takács Nóra, a Jónő kapitány írt rólam és megjelent a képes anyag is. Belinkelem Nektek, olvassátok el, illetve feltöltök ide is két képet, hogy megmaradjon örök emlékként. :) Azt a temérdek pozitív visszajelzést, amit azóta kaptam! Olyanok is gratuláltak, akikről nem is gondoltam volna, és ez nagyon jól esett. Tanárok, volt osztálytársak, barátok, egyszóval mindenki elismerte a kemény munkát. És Rátok is ez vár, csak kitartás kell hozzá! Nagyon szurkolok Nektek és szép hétvégét kívánok!
http://www.life.hu/legytrendi/atalakitunk/20130624-atalakit-a-jono-team-szivmutet-es-szakitas-utan-tundokol-zsuzsi.html