Sziasztok!!! :) Szinte idejét sem tudom már, mikor ültem le utoljára a gépem elé és írtam az utolsó bejegyzést, de azt hiszem, majd' három hete lehetett. Kérlek, ne haragudjatok, amiért ennyi ideig olvasnivaló nélkül hagytalak Titeket, tényleg rajtam kívülálló okok miatt történhetett meg. A helyzet az, hogy nem volt jó a gépem és nem volt itthon egy darabig, ezért nem tudtam írni a mindennapjaimról és azt hiszem, van bőven pótolnivalóm, ami a mesélést illeti. 3 hét ugyanis nagyon hosszú idő. A legutóbbi bejegyzésemet ott fejeztem be, hogy meséltem a Fitbalance Arénás élményeimről, hogy mennyire jól éreztem magam és hogy a jövőben is szeretnék majd ellátogatni ilyen rendezvényekre. Természetesen a sport azóta is meghatározó és aktív szerepet játszik az életemben, már amennyire az időbeosztásom ezt megengedi, de a heti 3-4x-i edzésekhez mindig próbálom magam tartani és igyekszem csökkenteni a súlyomat, amit a 70 kg alá kerülésem óta stabilan tartok, szóval ennek is örülök, de az igazán nagy öröm az lenne számomra, ha megközelíteném a rég áhított 60-as álomsúlyt. De ne kapkodjunk el semmit, mindent csak szép sorjában. Egyébként pont ma van 8 hónapja, hogy életmódot váltottam és újjászülettem. Azóta is egyre jobban érzem magam, megfigyeltem, hogy teljesen másképp viselkedem az emberekkel és ebből kifolyólag ők is teljesen másképp viselkednek velem. Tényleg hatalmas ereje van annak, ha az ember magabiztos és van önbizalma. Tényleg csak elhatározás és kitartás kell. Tudom, annyira könnyű kimondani és leírni ezeket a szavakat, de megvalósítani és ténylegesen kitartani - talán nincs ennél nehezebb dolog. Vannak olyan nehéz napok, amikor semmi kedvünk tovább csinálni, mert nem látjuk értelmét vagy (még!) nem látjuk az eredményét, de higgyétek el, nem csak azt kell szem előtt tartani, hogy úgy akarok kinézni, mint ez meg ez a modell vagy ez meg az, hanem a belső változás, saját békénk megtalálása ugyanannyira fontos - sőt még talán fontosabb - , mint a külső alakváltozás. Na de elég is a hegyi beszédből, hiszen ezt Ti is tudjátok, hogy elsősorban magatok miatt kell akarnotok a változást, soha ne azért tornázzatok vagy csináljatok valamit, mert másnak akartok megfelelni! Szóval, mi is történt velem az elmúlt időszakban? Képzeljétek, túl vagyok életem első fotózásán és mondhatom, annyira szuper volt!!! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Annyira aranyos fotóssal "dolgozhattam" együtt, hogy egy percig nem voltam feszült illetve nem éreztem magam feszélyezve, egyből elengedtem magam és olyan szupi képek készültek, hogy bizton állíthatom, nem ez volt az utolsó fotózás, amin életemben részt vettem. Töltök majd fel pár képet ide, hogy az is megszemlélhesse az eredményt, aki esetleg nem ismerősöm a közösségi oldalon. :) Pasikkal most nem állok sehogy, úgy vagyok velük, mint a zsiráfokkal: szépek, szépek, de valahogy otthonra mégsem kellenének... :D És egyébként régen éreztem már magam ilyen jól és kiegyensúlyozottnak. Még egy örömteli esemény történt, míg nem voltam online: lezajlott az ötéves gimnáziumi osztálytalálkozóm. Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, felidéztük a régi szép emlékeket és mindenkiről megtudtuk, hogyan sikerült boldogulnia az elmúlt években. Az utóbbi heteket pedig az egyetemi felkészülésnek szenteltem, ugyanis jövő héten hétfőn és csütörtökön lesz a mesterképzésre a szóbeli elbeszélgetés. Kérlek, nagyon szurkoljatok majd nekem az adott napokon, mert nagyon nagyon szeretném, ha felvennének, ugyanis minél előbb ott szándékozom hagyni a jelenlegi munkahelyemet. Rájöttem, hogy nekem nem való az a munka, amit ott végzek, de hát a szükség és a pénz nagy úr. Szeptemberig csak kibírom valahogy... Na de nem azért jöttem, hogy panaszkodjak. Képzeljétek, új célokat és terveket találtam ki magamnak, csakhogy továbbra se maradjak motiváció nélkül! Szeretnék ezzel Nektek is egy kis erőt és kitartást valamint inspirációt adni. Szóval azt a nevet adtam neki, hogy Ötéves terv. :D Nyugi, nem valami utószocialista képződményről van szó, csupán az én tervem is 5 évig tart. Tehát:
1. Felvesznek valamelyik mesterszakra, ami 2 évig tart. Felköltözöm kollégiumba Budapestre és mellette személyi edzőhöz járok, hogy megtartsam, sőt tovább fejlesszem az alakomat és formámat.
2. A mesterképzés elvégzése után 1 évre kimegyek külföldre (német nyelvterületek elsősorban, hogy profi szinten elsajátíthassam a németet)
3. Hazajövetelem után elhelyezkedem a némettel valami nagy multihoz, ahol elegendő pénzt keresek ahhoz, hogy finanszírozhassam a szakfordító-tolmácsképzés elvégzését a BME-n, ami 2 éves képzés.
Nos, ez lenne az én Ötéves tervem. Mi a véleményetek? Én soha nem éreztem magamban még ekkora erőt, kitartást és elhivatottságot az iránt, hogy megvalósítsam a céljaimat és a legjobb az egészben, hogy tudom, hogy képes vagyok rá. Csak rajtam múlik és mivel bízom és hiszek magamban, a határ csak a csillagos ég lehet. Ugyanez vonatkozik Rátok is! Merjetek nagyot álmodni és tűzzetek ki magatok elé olyan célokat, amelyeket szeretnétek elérni! Ígérem, most már gyakrabban fogok jelentkezni és a felvételiről is részletesen be fogok számolni. Jók legyetek addig és kitartást kívánok a továbbiakban! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése