Az első bejegyzésem itt

Sziasztok!
Zsuzsi vagyok, 22 éves és jelenleg nagyon rosszul érzem magam. Azért hozom létre ezt az oldalt, hogy kicsit kiírjam magamból a rossz érzéseket és dolgokat, amelyek mostanában igencsak tornyosulnak a fejem felett. Vezetek egy másik blogot, de ott inkább a kreatív oldalamat mutatom meg (különféle versek és történeteket találhatók rajta). Ezt pedig azért kezdtem el írni, hogy mint sokan mások, dokumentáljam a fogyásom történetét. Olyan egyszerű ez a szó: fogyás. De véghez vinni és kitartani sokkal nehezebb. Azt kérem, minél többen olvassátok ezt a blogot, adjatok nekem erőt és írjátok le a történeteteket, hogy abból erőt meríthessek. Hisz ha nektek sikerült, nekem miért ne sikerülne?
De miért is jutottam arra az elhatározásra, hogy fogyókúrába kezdek? Nos, ez hosszú történet, de időm, mint a tenger és le kell írnom minden egyes apró részletet, hogy számotokra is minden világos legyen.
Szóval 22 éves vagyok, 177 cm és 85 kg. Igen tudom, ez "kicsit" sok a magasságomhoz képest. Mondhatjuk azt is, hogy a túlsúlyos kategóriába tartozom. Eleve hízékony alkat vagyok és a felesleg sem arányosan oszlik el a testemen: az alsó felem, ha lehet így mondani, sokkal nagyobb, mint a felsőtestem. Tipikus körte formájú a testem. Sokáig nem is voltam annyira szembetűnően kövér, de aztán el kezdtem hízni, aminek egy gyógyszer volt az oka. 2003-ban epilepsziát diagnosztizáltak nálam, amelyre 2008-ban egy olyan gyógyszert kaptam, ami hízást okoz. Csak úgy szaladtak fel rám a kilók, az étvágyam is megnőtt, egy év alatt durván 10 kg-t szedtem magamra. Sokszor voltam úgy, hogy ez így nem mehet tovább, mert úgy nézek ki, mint egy disznó (80 kg volt eddig a legtöbb, aminél ezt gondoltam). Nem is lett volna baj, ha rendesen mozoghattam volna, csakhogy szívbeteg vagyok, ezért el voltam tiltva a kemény edzésektől és a kardiomozgástól. Így csak módjával volt szabad mozognom, de az étkezésemre próbáltam odafigyelni. Több-kevesebb sikerrel mentek le rólam a kilók, volt, hogy stagnált a fogyás és akkor én is feladtam. A legsikeresebb fogyókúrámat 2009-ben vittem véghez, akkor sikerült 71 kg-ra lecsökkentenem a testsúlyomat és nagyon jól éreztem magam a bőrömben, bár még úgy is volt rajtam bőven felesleg. Ekkor azonban elkerültem egyetemre és mivel nem nagyon volt lehetőségem főzni, ezért a gyorséttermi kaják világa felé fordultam, ami a leadott súly visszahízását eredményezte. Elkeseredtem, de azért bíztam benne, hogy le tudom majd adni valahogy a visszajött kilókat. 2010 nyarán ismét fogyókúrába kezdtem, szintén az étkezésemre figyeltem, de azért egy keveset mozogtam mellette. Így sikerült cirka 3 hónap alatt kb. 8 kg-tól megszabadulni és ismét 80 kg alá kerültem. De még mindig szedtem a gyógyszert és miután elkezdődött a tanév, minden kezdődött előröl. Utána már nem volt időm annyira foglalkozni a súlyommal, de azért folyamatosan kúsztak vissza rám a kilók. 2011 telén megismerkedtem a volt barátommal, akivel nagyon boldogok voltunk, látszólag elfogadott olyannak, amilyen vagyok, vagyis kicsit teltkarcsúnak. Azonban 2011 nyarán egy szívműtétet hajtottak rajtam végre: műbillentyűt kaptam, aminek a vonzata az volt, hogy 1 hónapig kórházban voltam. Bevonulásomkor kb. 82-83 kg voltam, mikor kijöttem 77 kg. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült kicsit lefaragni a súlyomból és elhatároztam, hogy mivel most már szabad, eljárok gyakrabban kondizni, edzeni és tartani, sőt csökkenteni fogom a súlyomat. Mondanom sem kell, hogy ebből nem lett semmi, mert könnyen elcsábultam a finom ételeknek. Aztán idén a volt barátom egyre gyakrabban mondogatta, hogy járjunk el valahova mozogni, adjak le pár kilót, mert így nem tetszem neki. Az igazat megvallva eléggé rosszul esett, de igazat is adtam neki, mert az utóbbi időben tényleg nagyon elszaladt velem a ló. A nyár folyamán ugyanis el kezdtem dolgozni, ami napi 8 órás fix ülőmunkát jelent, e mellett pedig nem maradt semmi időm mozogni. Este pedig korgó gyomorral mentem haza, amit rendszerint a legfinomabb étkekkel tömtem meg. Meg is lett az eredménye: rövid idő leforgása alatt annyira meghíztam, hogy a mérleg nyelve már a 90 kg felé kezdett közeledni. Folyamatosan határidőket szabtam magamnak, hogy holnaptól el kezdek fogyókúrázni. Persze soha nem szántam rá magam, mert tudtam mekkora áldozattal és mennyi lemondással jár. Aztán ami végleg "betette a kiskaput", ha fogalmazhatok így: a barátom szakított velem. Először azt mondta, hogy így nem akar már velem lenni, mert nagyon kövér vagyok. Persze nem csak tőle kaptam meg ezt, hanem más férfitól is, ami nagyon rosszul esett. De leginkább tőle esett rosszul. Szeptember 28.-án szakított velem, én pedig október 1.-je óta fogyókúrázom.
A tápértékbevitelt a minimálisra csökkentettem, naponta csak 3-4x eszem, de próbálom nem túllépni a napi 500-700 kcal-t. Mozogni is el kezdtem mellette, eleinte csak itthon taposóztam, de múlt héten (10.17.) vettem egy kondibérletet, ahol azóta már 2x voltam. Október 7.-én méredzkedtem utoljára, akkor 85,7 kg-t mutatott a mérleg, de szeretnék még minimum 15-20 kg-tól megszabadulni. Tudom, hogy ehhez rengeteg erőre és kitartásra lesz szükségem, ezért is kérem a ti segítségeket! Adjatok nekem erőt!
Cserébe én is dokumentálom a fogyásom történetét, leírom, mi történt velem és hogyan élem meg. Próbálok recepteket is feltenni, amik kifejezetten fogyókúrások számára kedvezőek.
Ja és mellékelek egy képet, hogyan is nézek ki most! Köszönöm előre is a sok támogatást!

Itt még kicsivel több vagyok, mint 85 kg, ez a kép szeptember 24.-én készült.