Sziasztok! :) Mint ahogy megszoktátok, ma is, mint minden nap írok Nektek azért, hogy egy kicsit könnyítsek a lelkemen és kiöntsem a szívemet. Annyira nehéz napok várnak most rám... Tudom, korábban azt írtam, hogy nagyon jól érzem magam, ami a fogyókúra miatt igaz is, és tényleg sokkal több önbizalmam van, mint régen volt. De egyszerűen azt sem tudom kiverni a fejemből, hogy épp mit csinálhat ő... Tudom, hogy még csak gondolnom sem kellene rá, mert nem érdemli meg, de nem tehetek arról, hogy még mindig szeretem... :S És ez nagyon rossz. Tudom, hogy sokan átestetek ezen és mindenki képes felállni a padlóról egy szakítás után. De képtelenség valakit kitépni a szívedből ennyire hirtelen. Úgy érzem magam, mint akit kidobtak egy száguldó autóból és szédülten támolygok az úton, keresve a helyes irányt és a megfelelő lépéseket. Persze igyekszem nem mutatni ezt a sebezhetőséget és már nem is sírok, csak annyira bántja az önbecsülésemet, hogy ennyire gyorsan képes volt túllépni rajtam. Tudom, nem bennem van a hiba és mindenkit lehet szeretni, de miért mindig velem történik ilyen? Az eddigi kapcsolataim, hát hogy is mondjam, nem voltak túl szerencsések, mert gyakorlatilag csak érzelmi sérültekkel hozott össze a sors. Nekem is változtatnom kell, de annyira elegem van már abból, hogy én mindig csak a "jó barát" kategória vagyok. Tényleg igaz, hogy aki neked kell, annak te sosem leszel elég jó, még ha belegebedsz is. Úristen, nagyon igazságtalannak érzem most az életet és nem sajnáltatni akarom magam, félreértés ne essék. Ami most nagyon kéne, az két jó nagy pofon, hogy ne ilyen "kis" problémákon keseregjek, hanem valós gondok miatt főjön a fejem. De azt szokták mondani, hogy minden embernek a saját problémája a legnagyobb. Tudom, hogy nem érdemes egy ilyen emberért sírni, de mit tegyek, ha ő volt az első jelentős személy az életemben? Sok mindent másképp látok már, de az érzéseimet nem tudom kiirtani a szívemből. És ha arra gondolok, hogy ő már miket művelt, akkor úgy érzem, mintha 10000 kést szúrnának belém és teljesen elgyengülök...
Bocsánat a depressziós kezdésért, csak most muszáj voltam ezt leírni, hiszen abban egyeztünk meg, hogy ez egy ilyen oldal lesz, mindent megosztunk egymással. Amúgy a mai napom a szokásos módon indult, ismét rengeteg volt a munka, alig győztem, nem is tudtam befejezni. Ma már jobban ügyeltem az ivásra, szerintem ma meglesz a 2 l körüli folyadék. Az étrendem pedig a következőkből állt:
Reggeli: Abonett sandwich
Tízórai: Müzliszelet
Ebéd: 1 cs szeletelt sonka és 2 szelet abonett
Uzsi: 1 db alma
Vacsi: 1 fél pohár Update1-es vaníliás puding
Úgy ítélem meg, hogy a mai tápanyagbevitel is 500-700 kcal között mozgott, főleg mivel edzettem is itthon kicsit. Az hasonlóképpen alakult, mint tegnap, de azért leírom azt is:
- kb. 27 perc taposás (250 kcal elégetésének felel meg)
- 100 db hasprés
- 50 - 50 db lábemelés (külső combra és farizomra)
Holnap megyek zumbára a barátnőimmel, remélem az egy kicsit elvonja a figyelmemet, illetve megint itt alszik Évi, a barátnőm. Annyira szeretnék már túl lenni ezen az egészen, felejteni és nyitott lenni és valaki olyat szeretni, aki tényleg megérdemli! Egy valamit biztos nem veszítek el: a hitemet és a lelkesedésemet, ami a fogyást illeti! Most csak erre kell koncentrálnom és minden mást kizárnom az életemből. Hátha úgy könnyebb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése