Sziasztok! Ismét eltelt egy nap, ismét beköszöntött egy új hét. És én újra írok Nektek, hogy kiöntsem a szívemet. Nagyon jól esik, hogy meghallgattok és erőt adtok nekem. Szükségem is van rá, különösképpen most, mert - ahogy már írtam - nagyon nehéz idők jönnek... Képes vagyok olyan érzelmi hullámvölgyekbe kerülni, hogy az egyik pillanatban még úgy érzem, szárnyalok, a másik pillanatban viszont legszívesebben meghalnék... Tudom, nem szabad depressziósnak lennem és igyekszem nem rossz dolgokra koncentrálni, de ilyenkor nagyon nehéz. Minden titkos reményem szertefoszlott ma azzal, hogy a volt barátom levette Facebook-ról a közös képeinket. Tudom, már másfél hónapja szakítottunk, de bennem az tartotta a lelket, hogy azok a képek még fent voltak. Így már semmi esély arra, hogy egyszer valaha is újra egy pár alkossunk. Persze joggal kérdezitek, hogy mit akarok még tőle, miután olyan csúnyán bánt velem és ilyen kegyetlenül megbántott? Igazatok van, teljes mértékben. Kívülállóként én is ugyanezt mondanám magamnak, de benne lenni a szituációban teljesen más. Olyan dolgokat éltem meg mellette, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. És nagyon félek, hogy többé már nem leszek olyan boldog. Tovább kell lépnem, el kell felejtenem. Csak annyira nehéz... Úgy érzem, egy darabig most nem vágyom senkire, tényleg jó lenne, ha csak magammal foglalkozhatnék és megemészthetném ezt az egészet. Rengeteg tapasztalatot nyertem ebből az egészből és abban biztos vagyok, hogy legközelebb nem fogom hagyni, hogy így bánjanak velem. Tudom, hogy a következő nagy megrázkódtatás akkor fog érni, amikor kiírja az adatlapjára, hogy kapcsolatban van valakivel és akkor nagyon meg fogok zuhanni. De sajnálom, ha ilyen könnyen túllépett és remélem, egy nap, ha már megért rá, rájön, hogy mekkora hibát követett el azzal, hogy csak úgy kidobott. És nagyon remélem, hogy elég erős tudok maradni akkor, hogy ugyanolyan közönnyel és kegyetlenséggel mondjam neki, hogy elkéstél. Ez most nagyon keményen hangzik, tudom, de az érzelmekkel nem szabad játszani és úgy érzem, ő megtette. Tudom, hogy normális, ha most ezt gondolom, mert nagyon friss a dolog. De az is lehet, hogy ő egyáltalán nem szenved (sőt ez inkább biztos) és végre örül, hogy megszabadult tőlem és soha esze ágában sincs megbánni ezt az egészet. Remélem, én addigra már boldogan fogok élni. Ha a kitartásomon múlik, ami a fogyást illeti, akkor boldog leszek. Nem fogom feladni és tudom, hogy nem is szabad, mert nagyon nagy dolog, amit már véghez vittem és ez még csak az eleje. Ma is a kondiban azt mondták, edzett vagyok és megdicsérték, milyen jól bírom, az ellipszis trénert, ami nagyon jól esett. :) És én is tapasztaltam, hogy egyre jobb az állóképességem, aminek nagyon örülök. És lelki szemeim előtt láttam már, hogy milyen jól fogok kinézni egy-egy merészebb ruhában a tavasszal vagy a nyáron. Semmi és senki nem tántoríthat el! Ma a kondiban és hazafelé kb. 550-600 kcal-t égettem el, ami szerintem elég jó eredmény és ebben nincsenek benne az erősítő gyakorlatok. Szóval viszonylag jól teljesítettem ma. Holnap sajnos nem tudok menni, mert találkozom a régi szobatársammal, akivel már jó ideje nem beszéltem. De az evésre persze nagyon figyelek. Leírom, hogy ma mit ettem:
Reggeli: Abonett sandwich
Ebéd: 1 pohár vaníliás Update1-es puding
Uzsi: 1 db alma
Vacsi: 1 tányér karfiolleves
A folyadékbevitelem megközelítőleg 1,5 l környékén járhat, de még igyekszem inni. Nem vágyom semmi másra csak arra, hogy megfürödjek, bebújjak az ágyba és végre elfelejtsek minden rosszat. Kitartást Nektek, együtt sikerülni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése