Sziasztok ismét! Újult erővel jelentkezem, hogy ma is megoszthassam az e napi tapasztalataimat és élményeimet Veletek. Nos, ahogyan azt eddig is megszokhattátok nem lesz sok változás, ami a napirendemet illeti. Viszont képzeljétek, ma már a régi nadrágomban voltam dolgozni és egyáltalán nem szorított, nem volt kényelmetlen! Szóval szerintem gyakrabban elő fog kerülni a szekrény mélyéről. :) Úgy néz ki, a szakdogám is sínen van, már tényleg csak a kötés van hátra, szóval minden oké. Egy valami viszont aggaszt kicsit, de erről majd később, előbb nézzük, hogyan alakult a mai napom. Tegnap - ahogy már említettem a korábbi bejegyzésben - ismét itt aludt nálam Évi, az egyik legjobb barátnőm és nagyon jól éreztük magunkat. Este levezetésként megnéztük a Bridget Jones naplóját, amit pont akkor kell megnéznie egy szingli lánynak, amikor darabokban hever a szíve és kicsit igazságtalannak érzi a helyzetét. Annyira szerethető figura Bridget Jones és mindenki olyan könnyen tud vele azonosulni, hogy az már-már hihetetlen. Aztán éjfél után bújtunk ágyba, de még sokáig nem jött álom a szemünkre, beszélgettünk, nevettünk. Őszintén megvallva, én nem aludtam valami jól, nem tudom, miért. Viszont az éjszaka kegyetlen gyorsasággal elrepült és alig hunytuk le a szemünket, már csörgött is az ébresztő. Hangos bosszankodások közepette kikeltünk az ágyból és készülődni kezdtünk, végül pedig elváltak útjaink, hiszen én Pestre indultam dolgozni, Évi pedig egy helyi általános iskolába, ahol tanítóként dolgozik. Olyan büszke vagyok rá, hogy ilyen okos barátnőm van! :) Bent a munka viszonylag hamar eltelt, csak iszonyú sok feladatom volt, alig volt időm szusszanni és enni, de nem bántam. Az egyik munkatársammal az amerikai elnökválasztás lázában égtünk és minden erőnkkel azon voltunk, hogy meggyőzzük a többieket, miért is kellene Obamának a helyén maradnia. De ez a jövő zenéje, holnap ilyenkor már okosabbak leszünk, annyi biztos. Most nem fél 3kor indultam el a munkából, ahogy azt megszokhattátok, hanem kicsit később, negyed 4 körül és vonattal jöttem. Évinek volt múlt hét pénteken egy olyan megjegyzése, hogy mióta fogyókúrázom és mióta írom ezt a blogot, azóta mintha sokkal könnyebbek és magabiztosabbak lennének a lépteim és a járásom. Megfigyeltem és tényleg. Gondolom, ez az önbizalomnak köszönhető, de még korántsem értem a kijelölt út végére és azt hiszem, sosem fogok, hiszen örök elégedetlen típus vagyok, de az mindenképpen jó jelnek tekinthető, ha már én is észre veszem ezeket az apróságokat magamon. Szóval ma vonattal jöttem haza és fél 6 után pár perccel már felfelé száguldottam a lépcsőn a lakásunkhoz. Amint hazaértem, rendeltem magamnak valami vacsorát, mert nagyon éhes voltam, jóformán alig ettem egész nap. De erről is szó lesz bővebben. Leültem a gép elé, beszélgettem a tesómmal, egy másik sráccal, akivel pénteken nagy valószínűséggel találkozom (ami miatt elég izgatott vagyok) és szép lassan beesteledett. És ezután ért a "hideg zuhany": a volt barátom feloldotta a letiltást g-talk-on, szóval most már látom, ha bejelentkezik és fent van, akár rá is írhatnék, amit nyilván nem fogok megtenni. A kérdés csak az, miért? Bennem egy elmélet született meg. Persze, egyrészt örülök neki, mert nagyon rosszul esett, hogy így elzárkózott. Viszont a másik, ami szerintem inkább lehetséges indok: túllépett rajtam, végleg sikerült elfelejtenie (ami valljuk be őszintén, úgy nem lehetett nehéz, hogy nem is szeretett soha igazán). Szerintem ehhez nagyban hozzájárult az, hogy csupa fiatal, 20 éves kis csitri lett az elmúlt napban az ismerőse, ami eléggé rosszul esett. Ki tudja, melyikkel alakult már ki köztük valami? Mindegy, ezen inkább nem is agyalok. Szóval ennyi a lényeg, ez érintett ma egy kicsit furán. De hogy ismét a lényegre térjek, amiért ez az oldal létre jött, lássuk, mit is ettem ma:
Reggeli: Abonett sandwich
Ebéd: 1 pohár epres Activia joghurt
Uzsi: 1 müzliszelet és 2 db mandarin
Vacsi: Cézár-saláta
A folyadékbevitelem ma megközelítőleg olyan 1 l körül járhatott, ami szörnyen kevés. Nem tudom, hogyan tudnám magam rávenni arra, hogy többet igyak... Mindegy, valahogy megpróbálom. A napi mozgásom pedig így alakult:
- kb. 27 perc taposózás (250 kcal elégetésének felel meg)
- 100 db hasprés
- 50 - 50 lábemelés (külső combra és farizomra)
Amúgy ma tényleg én is észrevettem, hogy már nagyon látványosan fogytam. Alig várom, hogy ezt a mérleg is alátámassza. Tudjátok, holnap kellett volna méredzkednem, de úgy döntöttem, várok hétfőig, mert éppen "ünnepnapokat" tartok és elfordulhat, hogy ilyenkor nem reális értéket mutat a mérleg, mert a szervezetünk ilyenkor visszatart bizonyos anyagokat, pl. vizet, stb. Szóval csakis akkor, ha már elmúlt és reggel, ruha nélkül. Az lesz a hiteles. Addig pedig kitartást Nektek, higgyétek el, hogy sikerülhet, mert én már látom, hogy tényleg van eredménye, ha komolyan vesszük! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése